Prológus

A mai nap is jónak bizonyult. A pasimmal és legjobb barátnőmmel indultam a reptérre. A kocsiban ültünk, zuhogott az eső. Elöl ültem Zayn mellett, Kath pedig hátul gondolkozott csöndesen. Senki sem beszélt. Az utóbbi időben rendesen összevesztünk. Kath titkolta előlem,  hogy szereti Zayn -t, aztán ezt szépen letagadta. Végül pedig az egész egy rossz dologgal végződött. De most ezt elmesélem,  egy picit részletesebben.
Szóval megvolt a nagy hazugság. Kath hátul szipogott az ülésen, én meg csak  csöndesen helyezkedtem elöl. Zayn vezetett, közben senki sem szólalt meg. Alig vártam, hogy a régi legjobbnak nevezett barátnőmet kitegyük az esőbe, a reptér elé. Összefont karokkal néztem ki az ablakon, szerintem jogosan. Hirtelen kezdett idegesíteni a lány sírása, és mérgesen hátrafordultam.
-Most azonnal maradj csöndben! - üvöltöttem, de szerintem ezzel a hirtelen haraggal megijesztettem.
-Sajnálom, nagyon!-bőgött tovább.
-Most már mindent elrontottál...-suttogtam.
-Hát kösz. És én még mennyit segítettem rajtad...-csapta meg fülemet visszaszólása.
-Aha. Például el szeretted volna venni a fiúm. Nagy segítség.-vontam meg a vállam, ezzel fokozva a feszültséget.
-Ezt inkább most hagyjátok abba!- szólt ránk a vitába belekeveredve Zayn.
-Szóval ezt az esetet, ami nagyrészben rólad szól, hagyod elmenni a füled mellett? Félsz megmondani mindent ennek a piócának az arcába?- fordultam felé, ezután a sírós csajra mutattam.
-Na most lesz elegem!- kiabált Kath, és fogta a hajam, majd erősen meghúzta.
Erre felszisszentem és könnyes szemekkel kezdtem ordibálni. Pár pillanat múlva ez már nem egy vidám társaság volt. Hárman veszekedtünk, csapkodtuk egymást és sikítoztunk. Mármint Zayn nem, csak mi, lányok.
-Azt szeretnétek, hogy baleset legyen ebből?!- szólalt fel a pasim, de mi sajnos nem figyeltünk oda rá. Mással voltunk elfoglalva.
Ezután Katherine annyira embertelen szavakkal beszélt hozzám, hogy lépnem kellett. Egy lendülettel megfordultam, ezzel jól arcba vágtam Zayn-t. Méghozzá úgy, hogy a szemét érte a fájdalom. Kevés dologra emlékszek, ami utána történt. Elfordult a kormány, a légzsák előjött, és szegény sofőrünket jól eltalálta. Nem hittem el. Egy pillanat alatt kint termettünk a kocsiból, pont a hideg aszfaltra. Nagyon fájt mindenem. Egyszerre éreztem zsibbadást a lábamban, kezemben és arcomon. Piros foltok jelentek meg körülöttem. Ekkora lett volna a baleset? A víz vegyült véremmel, de egy dologgal voltam igazán elfoglalva: hol van Zayn és Kath? Zayn! Őt láttam először. Nagyobb bajai lehettek, mint nekem. Kérem... ne essen nagy bajunk. Éljük túl ezt..
Hirtelen a mentő szirénáját hallottam meg távolról. Egyre közeledett majd megállt. Addigra nem tudtam mást tenni, mint sírni. Minden fájt. Ekkor anyu hajolt fölém.
-Kincsem!- megértettem szavait, de válaszolni már nem volt erőm.
Sírt. Ha beszélni tudtam volna, biztos azt mondtam volna neki, hogy ne aggódjon. Minden rendben lesz. Egyedül szemeimmel tudtam ránézni, de azok is könnyesek voltak. Fölém hajolt egy ember, és maszkot adott a fejemre, amitől könnyebben tudtam lélegezni. Megmentenek. Mivel már biztonságban éreztem magam, lehunytam a szemeim. Nagyon jólesett egy kicsit nem figyelni másra. Egyenletesen vettem a levegőt, és ennyi. Utána nem emlékszek semmire.