2. fejezet

Reggel megkaptam az isteni reggelim, majd váltogatni kezdtem a csatornák között. Kissé unatkoztam, mivel a tévében minden uncsi volt.
-Istenem..-nyomtam le egy gombot, majd ámulatba estem.-Úristenkém! Megjött a hangom!- szólaltam fel hangosan és vidáman. Erre egy nővér lépett be.
-Gond van?- kérdezte aggodalmasan.
-Semmi baja sincs a hangomnak!  Beszélek! És nem fáj!- örömködtem.
-Remek! Azonnal szólok az orvosának!-csapta ki az ajtót, amit a nagy sietésben nyitva is hagyott.
Pár perc múlva egy nővel tért vissza.
-Jól hallom? Gyógyulgat?- ült le mellém.
-Aha!- bólogattam hevesen.
-Egy nagy "Á"-t!- kezdte a vizsgálatot.-A torkával semmi gond sincs. Gratulálok.-mosolygott.
-És mi még a bajom?- kíváncsiskodtam.
-A bal keze eltört, és a torkának baja esett, így megműtöttük, azért fájt.-mesélte.-Észrevett változást a hangján?- állt fel.
-Most, hogy mondja..-hallgattam meg jobban magamat.-Magasabb lett.-jelentettem ki.
-Mert meg kellett műtenünk a hangszálait.-kezdtem félni.
-Ugye attól még énekelhetek?- Mert nekem az az életem!
-Hát.. próbálja ki.-remegni kezdtek a kezeim. Nem lehet rossz hangom! Akkor ott kell hagynom a LM-et! Az éneklési karrieremet! Olyan sokáig építettem, hogy nem szabad leállnom!
És megpróbáltam a Wings refrénjét, de inkább hasonlított egy vinnyogó kutyáéra, mintsem egy énekesnő hangjára.
-Nem!- kiabáltam.-Kérem vissza Perrie hangját!- erőszakoskodtam.
-Sajnáljuk, ez volt az egyetlen megoldás. Vagy a némaság. De így tud beszélni.-bíztattak, de én csak bőgtem.
-Nem..-suttogtam, majd letöröltem a könnyeim.-Magamra hagynának?- kértem udvariasan.
Erre kimentek, és magamra maradtam. Sírós hangom töltötte be a trópusi termet.
-Ez csak egy rossz álom..-győzködtem magam, de nem sikerült.-Francba!- kiáltottam,majd a tenyerembe temettem az arcom.
Nem tudtam szavakkal elmondani, mennyire utáltam magam. Nem tudok mit tenni. A LM 3 tagú lesz, én meg valami színpadi kellékes leszek.. Klassz.
-El kell fogadnom.-bólintottam.-De nem könnyű..-túrtam bele a hajamba, fél kézzel.-Még mindig Perrie vagyok, csak nem az énekesnő, hanem az átlagos csaj. Attól még a Mixerek szeretnek!- elmélkedtem.-Hm.-hümmögtem.-Biztos van valami műtét, vagy ilyesmi, amivel újra mesés hangom lehet! Csak hinnem kell benne.-öntöttem magamba erőt.-Bejöhetnek!- kiáltottam az ajtó felé.
-Máris megnyugodott?- csodálkozott a nővér.
-Persze. Csak kellett egy kicsit motyognom magamban.-legyintettem nevetve.
-Rendben. Hamarosan ebéd.-indult kifele a doktornő, de megállítottam.
-Elnézést! Hogy van Zayn és Katherine?- jutott eszembe.
-Majd később beszélünk róluk is!- mentek ki gyorsan.
Mi bajuk van? Valamit titkolnak? Esetleg az egyik barátomnak súlyos baja esett? Valaki válaszoljon már a kérdéseimre! Válaszok nélkül csak magamba roskadva elmélkedek. Megjött az ebédem, amit fél kézzel elfogyasztottam.
-Nővér!- szólítottam meg.
-Igen?-állt meg tálcával a kezében.
-Valahogy megtudná tudakolni nekem Zayn Malik és Katherine Sprices állapotát?- használtam ki a lehetőséget.
-Persze.-tette le a tálcát, majd a szobámban lévő vezetékes telefont átadta nekem. Egy lapon megnézte a szobaszámukat, és azok alapján kereste ki a lakosztályukat a kórházi telefonban.
-Zayn.-mondta el a hívott nevét.
Kicsöngött, mire egy orvos vette fel.
-Tudja adni Zayn Malikot?- egyezkedtem.
-Egy kis időre. Utána vizsgálata lesz.-majd átadta vőlegényemnek a kagylót.
-Szia!- köszöntem bele vidáman.
-Pezza!- ismert fel.-Mintha nem is te beszélnél!- állapította meg.
-Mivel megműtötték a hangszálaimat. Valami szörnyű lett a hangom. De veled mi történt?
-A légzsák az arcomnál fújodott fel,így egyik szememre homályosabban látok, seb van az arcomon,és a lábaim el vannak törve.-mesélte,mire felszisszentem.
-Áú.-reagáltam.
-Sajnos jön a vizsgálat, le kell tennem.-jelentette be.
-Oh. Hát akkor szia, férjecském!- humorizáltam.
-Szia, Perriem!- tette le.
Már csak Kath van hátra. Vajon neki mi a baja? Hívtuk, de egy doktor vette fel.
-Tudnék beszélni Katherine Sprice-szal?- nyögtem ki.
-Épp műtik, sajnálom. Egy óra múlva hívja vissza.-már majdnem letette, de gyorsan megkérdeztem valamit.
-Meg fog.. halni?- motyogtam.
-Nem hinném. De mennem kell leellenőriznem, szóval szia!- tette le a kedves néni.
Hihetetlenül izgultam, így azt tettem, amit mindig: aludtam.